ŐSZINTESÉG ÉS BECSÜLET / ÚPRIMNOSŤ A POCTIVOSŤ
Az első reakciókból – amilyekből párat közzé is tettem – azt
látom, hogy a blog menni fog...Köszönöm!
Z prvých reakcií - z
ktorých som zopár zverejnil – vidím tak, že blog bude uspešný...Ďakujem!
Mivel sokan feltettétek a kérdést: Na milyen Albánia? Hogy érzed magad? ...kötelességemnek érzem, hogy
válaszoljak. De engedjétek meg, hogy ez a válasz eltartson egy pár hétig,
lehet, hogy pár hónapig is.
S tým že
viaceri mi postavili otázku: No ako je Albánsko? Ako sa tam cítiš? ...pokladám za
moju povinnosť, aby som zodpovedal. Ale dovoľte mi, aby tá moja odpoveď
pretrvala asi pár týždňov, alebo aj pár mesiacov.
Mert erre a kérdésre nem lenne becsületes a szép-csúnya,
jól-rosszul jelzőkkel válaszolni. Nem akarom ’beállítani’ Albániát és még
kevésbé magamat, inkább egy folyamatról szeretnék tudósítani, a megismerésnek
és a hozzá kötődő reflexiónak az állomásairól, naplószerűen. Rögtön az elején szeretném leszögezni: Nincs
eladó termékem, amiről jót kellene mondanom, vagy hiányzó portékám, amit irígységből
ócsárolnék...
Lebo zodpovedať poctivo
túto otázku sa nedá, len povedajúc či je to pekné alebo škaredé, a dobre alebo
zle. Nechcel by som nijakým spôsobom ’nastaviť’ Albánsko, a čo
menej sám seba, skôr chcem porozprávať cez tento diár, o procese poznania,
so súvysiacou reflexiou.Nemám nič na predaj a nevedie ma duch závisti...
Természetemből adódóan elbeszélés-szerűen fogok írni, minden
esetben csak az igazat és sok helyzet leírással.
Vyplívajúc mojej
povahy píšem tak, ako keby som rozprával, každopádne len
pravdu, a pridám veľa opisov rôznych situácii.
Az első pont, ami mellett szeretnék elidőzni, az előző
bejegyzésből már ismerős lehet: Albánia meglepett, mert szép. Persze minden
ország szép és nem azzal a meggyőződéssel érkeztem ide, hogy Albánia nem lenne
szép...nem erről van szó. De első benyomásként elmondhatom, hogy szép. Ezt
máris sok-sok fényképpel tudom alátámasztani, amit meg is fogok tenni. De a
látható valóságon, a fantasztikus hegyeken, legelőkön, völgyeken és arcokon túl
és ezekkel együtt van valami ami nagyon érdekel: a szépség koncepciója, a
szépség szeretete és művelése. A művészet.
Prvý bod, pri ktorom
by som chcel stráviť času, bude známy z predošleho kommentáru:
Albánsko ma prekvapilo, lebo je pekné. No pravde je, že každá krajina je pekná,
a neprišiel som tu s predsudkou, že by nebola pekná...nejde
o to. Ale na základe prvých dojmov môžem povedať že je pekné. Môžem vám to
preukázať s mnohými fotkami, aj spravím to naozaj. Ale okrem
viditelnou realiotu, fantastickýh hôr, lúk, dolín a tvár a spolu s nimi
je jedna vec ktorá ma zaujíma: koncepcia krásy, láska voči krásy e a spôsob
jej pestovania. Umenie.
A művészet már sokszor segített abban, hogy jobban lássam a
valóságot, természetesen azokon keresztül, akik művelik. Tiranában is megismertem
pár művészt, akik első szóra szóba elegyedtek velem, pedig ránézésre
valószínűleg nem látszom vastagpénztárcájú túristának... Mindegyikük
megengedte, hogy felvételeket készítsek az alkotásikról és egyikük már kávézni
is meghívott a műtermébe.
Umenie už mnohokrát mi
pomohol lepšie vidieť skutočnost, samozrejme cez tých, ktorý sa s ním zaoberajú.
Aj v Tirane som spoznal pár umelcov. Ihneď pri prvom kontakte sa zastavili
aby sa so mnou rozprávali, len tak, aj keď myslím že nezdám sa byť bohatým
turistom...Každý mi dovolil, aby som ofotil ich diela, ba dokonca jeden ma
pozval na kávu k sebe, do ateliéru.
Ne
gondoljatok nagy - meghatározó, nemzetközileg is elismert - nevekre. Kis
galériák szorgos ’munkásai’ ők, akik szeretnék megismerni a valóságot és beszélni (és beszélgetni)akarnak a műveiken
keresztül.
Netreba myslieť na
veľké, medzinárodne uznané mená. Tí ktorých som poznal sú
‚pracovníkmi’ malićkých gelérii, ktorí ale želajú spoznať
skutočnosť a chcú rozprávať (a porozprávať sa) prostredníctvom
svojích diel.
Az első találkozásom Edi Kosova festőművésszel történt,
rögtön az első héten. Véletlennek is be lehetne állítani, mert egy sétálóutcán
akartam vévigmenni, a mecsetből hazafelelé jövet, ahová egy előző nap elmaradt
belőpő-díjat (figyelmességet) vittem el. Az említett utca egy pár méteres
szakaszán volt kiállítva kb. 30 festmény, mind olajkép, téglafalra erősítve, állványra és székre helyezve. Edi
éppen a ’raktárból’ hozta elő az utolsó kiállítani kívánt darabokat. Engem
személyesen megérintett a képek egyszerű formavilága, a természethez, a földhöz, a
valósághoz való hűség és annak szeretete...Természetjárásaim során több ízben
felfigyeltem jelenségekre, amelyek Edi festményeiről ismerősek voltak, úgymint
az égbolt hihetetlen gazdag rózsaszínes-arany-narancsos színeződése
alkonyatkor, vagy a kertekben gyakran látható csenevész gyümölcsfák egzotikusan-göcsörtös-nyúlánk
alakja...
Prvé stretnutie sa
uskutočnilo s maliarom, Edim Kosovom, už prvý týždeň môjho tunajšiého pobytu.
Dalo by sa povedať že to bolo tzv. náhodný príbeh, lebo cestou domov z mešity –
kde som bol odovzdať zabudnuté vstupé (malú pozornosť) z predošlého dňa –
chcel som prejsť malou pešou zónou. Na niekolko-metrovom useku tejto
uličke som našiel vystavené obrazy: vyseli na tehlovom plote, a boli
polozené na stoličky a stojanov. Edi akurát prinášal
posledé kusy určené na vystavenie. Mne urobil velký dojem, že svet jeho foriem
sú jednoduché, a má v sebe vernosť a lásku k prírode,
zeme, a skutočnosti...Cez moje prechádzky v prírode viac krát som
zbadal prírodné javy ktoré mi bol známe z jeho
obrazov, napríklad nesmierne bohaté ružovo-zlato-oranžové sfarbenie horizontu
pri západe Slnka, alebo egzoticko-pokrútená forma tenučkých ovocín...
Íme egy pár kép Edi Kosova festményeiről:
Hľa pár fotografií s obrazmi Ediho Kosova:
Miért volt érdekes számomra a találkozás? Talán azért, mert
szépnek látja Albániát. Őszintének találtam és becsületesnek, ezért engem is
segít abban, hogy az országot, ahol élek őszinte és becsületes szemmel
lássam...A meggyőződés, hogy a történelem megértéséhez elsősorban szeretetre
van szükség valahogy újraéledt bennem,mert Exupéry szavaival:
„Az ember jól csak a szívével lát!
Prečo bolo zaujímavé toto stretnutie? Asi kvőli tomu, že Albánsko pokladá za peknú. Myslím si, že je uprimný a poctivý, a tak
aj mňa pomáha pozerať na krajinu kde žijem, uprimnými a poctivími očami. Oživil
sa v mojom srdci presvedčenie, že k pochopeniu histórie je potrebné
predovšetkým láska, lebo slovami Exupéryho: „Len srdcom vidí človek správne!